Harmadik

Az utolsó boss előtt állunk, már mindenki fáradt, de nincs pihenés. A PWM egyetlen hátránya, hogy nem mondhatod,azt, hogy ,,pill, kimegyek cigizni"mert, ha kilépsz a játékból, buktad a raidet, szóval teljesen idegesen téped a hajat a sok idióta miatt, hogy a legegyszerűbb taktikákat is elrontják. De, ha minden jól megy, már csak - maximum - fél óra, és megszabadulok.
- A színes szarból kiállsz, ha alacsony hp-n vagyunk, healelsz, mint az őrült - fejezi be a taktikát Aaron. - Mindenki értette? - teljes a csend, szóval igen. - Akkor buff, és Kyna - néz felém -, told meg azt a DPS-t, mert eddig elég gyér volt - jegyzi meg, mire megforgatom a szemem, és morgokegyet. Bekaphatja.
   Eddig nem volt baj, úgy néz ki, a hajnali csak egy hiba volt a szerver részéről, szóval most mindent bele fogok adni.
- Jó - húzom ki a kardom a helyéről -, csak kezdjük már - türelmetlenkedek.
 A tankunk Aaron megerősítésére vár, aki bólint, így kezdődik a harc. Nincs is baj egészen addig, ameddig magamra nem húzom a bosst, aki engem kezd ütni. Az első ütéstől földre kerülök, de mielőtt lecsaphatna a baltájával, felpattanok, és kivédem az ütést a vékonyka kardommal.
- Healeljétek, és szedje már le róla a tank! - hallom Aaron kiáltását a távolból, de nem azzal foglalkozok. Belenézek az orkszerű, gigantikus szörny szemébe, és minden felgyorsul. Ugrok egyet, így a vállán kötök ki, nyakába szúrom a pengém, mire felordít, kapálózni kezd, ennek következtében ledob magáról. Újra a földön vagyok. Látom, ahogy emeli a baltáját, gyorsan cselekszem: felkapom a mellettem heverő kardot, így a kettőből egy x-et képezve, ami megállítja a szörny halálos csapását. Az idő lelassul, Aaron újra ordít valamit, de mát nem értem. Csak a szörny undorító, vérben forgó szemére tudok koncentrálni és az előtörő érzésre. Nem, nem lehet. Nem hagyhatom újra, de már késő. Visszalököm a baltát, eldobom a nem rég szerzett kardot, és már elveszítve az irányítást kezdem ütni a bosst. Érzem a bekapott csapásokat, hallom Aaron hangját, amint azt ordítja, csak engem healeljenek, érzem a kardom, ahogy a szörnyet sebzi, de semmi mást. Mindenki üti, varázslatokkal bombázza a bosst, pár közülük engem talál el, de nem adom fel. A szörny megölne. Harcolnom kell!
   Teljesen elveszítem az irányítást, semmit nem érzékelek, csak az jár a fejemben, hogy végeznem kell vele, mert ha nem, ő teszi meg velem. Erre a gondolatra csapásaim felgyorsulnak, majd a szörny az egyik pillanatban összerogy, és elterül. Megcsináltam. Térdre borulok, légzésem gyors, a külvilágot még mindig nem érzékelem. Újra megtörtént, valami változik. Valami változik, és ennek nem lesz jó vége. Nem veszíthetem el az irányítást, nem szabad. Ki kell találnom valamit. Mikor belenéztem a szörny szemébe, úgy éreztem, ez már nem játék, az életemért küzdök. A karakterem küzdött az életéért.
- Ez mi a franc volt, Peyton? - érinti meg a vállam Aaron aggódva - vagy megijedve, nem tudom eldönteni. Nem nézek rá, előre bámulva válaszolok.
- Nem tudom.
- Kint megbeszéljük. Most lépj ki! - parancsol rám, én pedig szó nélkül jelentkezek ki, amilyen gyorsan csak tudok ott hagyva a kíváncsi tekinteteket, amik mögött félelem és rengeteg kérdés lapul.
   Már a harmadik cigit szívom egymás után, Aaron mellettem ül, de nem szól semmit, anya bent főz teljes nyugalommal, fogalma sincs arról, hogy a lányának baja van. Én pedig szétrobbanok lassan az idegtől, mikor Aaron megszólal.
- Jelentened kell az oldalon, nagyon sok ember látta, élőközvetítés ment - szavaira jobban lesokkolok. Nem hiszem el. Amit nehezen felépítettem, romba dől, mert a karakterem átvette az irányítást. Ez az egész kibaszottul abszurd. Nem történhet ilyesmi. Ha nem én élem át, el sem hiszem, nevetek egy jót.
- Abbahagyom a játékot - jelentem be halkan, mire bátyám semmit nem mond, csak feláll és bemegy.
   A távolban hallom a telefonom csörgését, kezemmel kutatva - még csukott szemmel - tapogatózom, s végül megtalálom a párna alatt - ezért szólt a "távolból", értem.
- Peyton! - szólok vele álmos hangon.
- Szia, Pey! - visít bele egy irritáló hang - mire elhúzom a fülemtől a telefont, és vágok egy fintort -, amit nem tudok kihez kötni.
- Ki a franc vagy? - nyomok el egy ásítást.
- Claire, az osztálytársad úgy három éve - vált át flegmába. Keresgélek az agyamban, Claire. Claire. Claire. Ja, hogy az a Claire. Claire Williams, aki ki nem állhat, és én sem őt. A fél suli átment rajta csak azért, mert szőke és nagy mellei vannak. Titokban viszont ő is egy kocka. De vajon mi a francot akarhat tőlem?
- Mit akarsz? - morgok.
- Nincs kedved találkozni? - nyávogja. A nagy Claire találkozni akar velem?
- Jól kezdted a mondatot - nyomom ki a telefont.
Idióta ribanc. Ebben a pár másodpercben is leszívta az agyam. Kell egy cigi. Igen, talán túl sokat cigizek, de valamiben meg kell halni, nemde?
- Kész a vacsora - szól anya, mikor a konyhán áthaladva felkapom a cigimet.
- Oké! - motyogom, későn jut eszembe, hogy játszanom kellene, hogy minden rendben.
- Minden rendben? - húzza fel a szemöldökét, mire megforgatom a szemem.
- Persze - morgom, és már ott sem vagyok.
   Soha nem volt jó a kapcsolatunk, nem beszéltünk meg semmit, most sem neki öntöm majd ki a szívem. Főleg nem egy olyan játékról, amiről fogalma sincs. Úgy is abbahagyom, nincs értelme, ha nem  én harcolok.
   Bemegyek a fürdőbe, beállok a zuhany alá, megengedem a forró vizet, ami csak folyik le testemen. Végignézek magamon. Két évvel ezelőtt egy mosolygó, kedves lány nézett vissza rám, akinek rengeteg barátja volt. Aztán jött a törés, és most úgy nézek ki, mint akitől akkoriban féltem, megvetettem. Piercing, tetoválás, a hosszú barna lokniknak nyoma sincs, de ez így van rendjén. Amit akkor jónak láttál, ne bánd meg soha, anélkül nem lennél az, aki. A hegek nélkül, a fájdalom nélkül, a kitartás nélkül nem lennék itt. Nem erősödtem volna meg, nem lennék harcos.
   Zuhany után kibattyogtam a konyhába, szedtem egy tányér nem tudom, micsodát - de szagra jó, csak ehető -, és bevonultam a szobámba. Az első falat után eldöntöttem, hogy nem kell pizzát rendelni, anya ma ehetőt főzött.
   Miután betáplálom a még mindig nem tudom, micsodát, egy cigi mellett agyalok, hogy is köszönjek el Candytől és a többiektől valószínűleg örökre. Soha nem voltam jó a búcsúzkodásban, nem tudtam, mit mondjak, legszívesebben ki is hagynám az egészet, de nem lehet.
   Hallom az ajtó nyitódását, majd egy tompa csapódást, Aaron ül le mellém egy cigizel a szájában. Nem szól hozzám, haragszik valamiért - gondolnám, ha ez nem lenne megszokott, de az. Teljes a csend, elszívom a cigim, és bemegyek. A szobámba belépve a PWM-re nézek. Abba kell hagynom, de a csúcson hagyom abba. Ez olyan, mintha feladnám. Kynareth, mit tenne? Valószínűleg szembenézne a problémával, és megoldaná, de én nem Kynareth vagyok, hanem Peyton Hamsworth, tanuló.
   Sóhajtva kezembe veszem a készüléket, lefekszem az ágyamra, és utoljára felhúzom, hogy hazatérhessek elbúcsúzni, ha nem is örökre, egy időre biztosan. Kifújom a levegőt, lehunyom a szemem, és már repülök is.
   Otthon vagyok, a fővárosban. Mint mindig, sok az ember, fel sem tűnik senkinek, hogy ott vagyok. Megállok a főtéren, körbenézek, szomorúan ülök fel a lila főnixemre. Utoljára repülök ki a főkapu felett, fentről nézve a párbajozókat.
   A rendszer jelez, hogy levelem jött, így leszállok egy ládához, hogy megnézzem, kitől. De ami ott fogad, arra nem számítok. Levelek olyan játékosoktól, akiket nem ismerek. Gratulálnak, segítséget kérnek. Mi történt itt? A boss. Aaron élőben közvetítette. Valószínűleg nagyon sokan nézték, hisz a játék legjobbjaival vittük végig a raidet először. Biztosan azt gondolják, alapból így harcolok. Az utolsó levél a rendszertől jött:
,, Kedves Kynareth!
A Blizzard (a játékot üzemeltető cég szrk. megj.) nevében gratulálunk neked, te vagy a világ legjobb World of Warcraft játékosa, jutalmad egy év ingyenes játék, és olyan tárgyak, amiket a játékosoknak meg kell vásárolniuk - ezeket a következő belépésedkor kapod meg.
Üdvözlettel: Blizzard team"
Mi a franc? Az adminok sem tudják mi történt? Mi folyik itt?



Sziasztok, manócskák!
Amint látjátok, meghoztam a részt. Nagyon örülnék néhány visszajelzésnek, hogy tudjam, tetszik-e, amit csinálok,vagy változtassak valamin. Ha van olyan dolog, amit nem értetek, azt is nyugodtan írjátok meg, és elmagyarázom. Remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomot! 
U.i.: Szeretném megköszönni a feliratkozóimat, nagyon sokat jelentenek nekem! :) <3